2020. július 21-én az Európai Bizottság tagjai megállapodtak abban, hogy új uniós adót vetnek ki a műanyag csomagolási hulladékra. A jelentések szerint az új adó része az EU 750 milliárd eurós gazdaságélénkítő tervének a Covid-19 járvány ellen. A bevételt a helyreállítási terv visszafizetésére fordítják. A kölcsön egy része szükséges.
Az adó 2021. január 1-jén lép életbe. Az adó összegét az újrahasznosítatlan műanyag csomagolási hulladék tömege alapján számítják ki. Az adó mértéke 0,80 euró (6,4 jüannak felel meg) a hulladék műanyag kilogrammonként. .
Az Európai Bizottság már 2018 májusában javasolta a nem újrahasznosítható műanyag csomagolási hulladék kilogrammonkénti 0,80 eurós adó kivetését, amellyel 4-8 milliárd eurót emelne ki. Ez a terv az EU költségvetésének 4%-át biztosíthatja. forrás.
Erről az adóterhről az EU-ban különböző pártok eltérően vélekednek. A Deutsche Umwelthilfe (DUH) német környezetvédelmi szervezet például üdvözölte az adót, mondván, már régen be kellett volna vezetni az adórendszert. A DUH emellett úgy véli, hogy az adózás túl alacsony, és előfordulhat, hogy nem tud valódi szerepet játszani. Jurgen Resch, a DUH főigazgatója azt mondta: „Olyan adókulcsokra van szükségünk, amelyek valóban változást hozhatnak.” Elmondta, hogy szabályokat kell megfogalmazni annak érdekében is, hogy az eldobható műanyag termékek, például műanyag palackok, műanyag zacskók, kávéscsészék ne kerüljenek a természetes környezetbe. (Üveg palackok,nem szőtt zacskók, papír poharak és más egyébbio zöld csomagolás helyettesítheti a műanyag termékek használatát)
Emellett a DUH azt is javasolta, hogy az újrahasznosítatlan műanyag csomagolási hulladék adóztatása helyett hatékonyabb lenne a csomagolásban lévő új műanyag adót kivetni.
Vannak azonban olyan iparági testületek is, amelyek ellenzik ezt az adót. A múlt héten például a Német Vegyipari Szövetség, a VCI óva intett attól, hogy uniós adót vessünk ki az újrahasznosítatlan műanyag csomagolási hulladékra.
Vállalati oldalon egy sor uniós jogszabályi intézkedés késztette az egész petrolkémiai és csomagolóipart ambiciózus fenntarthatósági célok megfogalmazására, amelyek meghaladták az EU által meghatározott minimumkövetelményeket.
Sok műanyag palackgyártó fenntarthatósági célja az, hogy 2030-ra legalább 50%-ban újrahasznosított anyagokat használjon fel, vagy váltson más anyagokra, például bioalapú vagy nem műanyag alternatívákra. Ezeknek az anyagoknak azonban általában nagyobb a környezetre gyakorolt hatása, mint a műanyagoknak nagyobb energiafogyasztásuk, szén-dioxid-kibocsátásuk és súlyuk miatt.
Az Európai Unió jelenleg az újrahasznosított műanyagok hiányával néz szembe. Az újrahasznosított PET hiánya a fő megnyilvánulása, mivel az újrahasznosított PET jelenleg a legtöbbet használt újrahasznosított anyag Európában, és rendelkezik a legfejlettebb piaccal és infrastruktúrával. Az újrahasznosított anyagok hiánya azzal függ össze, hogy az újrahasznosítási ráta növekedési üteme nem tud lépést tartani a kereslettel. Például az európai PET újrahasznosítási arány 2018-ban 63% volt, de az éves újrahasznosítási arány kevesebb, mint 3%.
Ezen túlmenően a polietilén (PE), polipropilén (PP), polisztirol (PS) és polivinil-klorid (PVC) anyagokat használó csomagolásgyártók más anyagokra (beleértve a PET-et is) való átállást tanulmányozzák, ami szintén tovább növelte az újrahasznosított PET hiányát. anyagokból. A PET magas újrahasznosítási arányának hatása miatt általában úgy gondolják, hogy az újrahasznosított PET-anyagok, különösen az élelmiszer-minőségű PET-anyagok kínálata nagyon elegendő. Valójában a műanyag palackok piacán az élelmiszer minőségű granulátum (FGP) kapacitása nem elegendő. A jelenlegi európai termelés körülbelül 300 000 tonna/év, ami a PET műanyag palackok teljes keresletének körülbelül 9%-át teszi ki. (Egyes környezetbarát étkészletek használhatók PET edények helyett.Bagasse étkészlet egyfajta környezetbarát étkészlet.Cukornádbazsír pép étkészlet teljesen lebomlik és komposztálható.)
Ugyanakkor ahhoz, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) jóváhagyja, az újrahasznosított anyagok 95%-ának élelmiszerrel érintkezésbe kerülő alkalmazásokból kell származnia, és teljes és megbízható nyomon követhetőségre van szükség a teljes iparági láncban. Az újrahasznosított PET esetében, mivel fő alapanyaga a műanyag italos palackokból származik, jelenleg nem nehéz elérni a 95%-os arányt, de az út menti szemétszállítási programokkal gyűjtött egyéb újrahasznosított anyagoknál a komplex források miatt a 95%-os arány az nagyon magas. Nehéz elérni.
Az ICIS elemzése azt mutatja, hogy az egyszer használatos műanyagok újrahasznosítási céljának eléréséhez az újrahasznosítás éves növekedési ütemének el kell érnie a 9%-ot, és ez nem tartalmazza a régió szennyezettségének növekedését. Piaci becslések szerint az egyéb műanyagokkal való keresztszennyeződés és a mechanikai feldolgozás okozta veszteségek az eldobható műanyagok átlagos hulladékarányát Európában 25%-ról 30-35%-ra emelték.
Az anyagellátás hiánya, valamint olyan technikai korlátozások, mint az anyagforrások átlátszatlansága és az anyagteljesítmény csökkenése, sok vállalatot késztetett arra, hogy más alternatívákat keressen, például vegyi újrahasznosítást vagy bioalapú anyagokat a fenntartható fejlődési kötelezettségek teljesítése érdekében.
